Töredelmesen bevallom, hogy imádom a lángost. Tejföllel és sok sajttal. Pont úgy, ahogyan a strandon készítik a kis bódéban. Meg a piacon. Meg a Gyermekvasútnál. Meg Hűvösvölgyben a lángosozóban.
De az ember lánya így karácsony után, az újévi fogadalom erős szorításában nem engedheti meg csak úgy magának a zsírban tocsogó, finomlisztes változatot, így aztán nem volt más hátra, ki kellett kísérletezni egy szénhidrátszegény, ám ugyanolyan ízélményt adó lángost. Az eredmény pedig felülmúlta a várakozásokat.
Egy nagy édesburgonyát megpucolunk, felkockázunk, enyhén sós vízben puhára főzünk, majd összeturmixolunk. Még langyos legyen, amikor hozzászórunk egy fél zacskó expressz élesztőt, egy bögre szénhidrát-csökkentett lisztet és egy nagy csipet sót. Gyúrjuk össze, takarjuk le és pihentessük fél órát. Lisztezett nyújtódeszkára borítjuk és nagyon óvatosan két ujjnyi vastagságúra nyújtjuk.
Ha tudjuk, törekedjük arra, hogy inkább kézzel húzzuk és a nyújtófát ne nyomjuk rá erősen, ugyanis kijönnek azok a kis légbuborékok, amiket az élesztő csinált a tésztába, így kemény lesz, nem pedig puha, foszlós. Én fánk szaggatóval szaggattam belőle nagyobb kör alakú darabokat, amiket aztán kézzel kinyújtottam és forró olajban pillanatok alatt kisütöttem. A tetejét alaposan kenjük meg tejföllel és szórjuk meg jó sok reszelt sajttal!
Jó étvágyat!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.