Ha ősz, akkor szüret. És ha szüret, akkor must. De mi van akkor, ha nincs hatalmas szőlőültetvényünk, sem préselő gépünk, csupán egy vödörnyi lila szemű szőlőnk és némi elszántság, hogy ebből valami elképesztően finomat készítsünk? Használjuk a józan eszünket és nézzünk körbe a konyhában!

Mi válthatja ki a préselőt? Nos, a célra megfelelő lehet a gyümölcscentrifuga, a paradicsom passzírozó, krumplinyomó és legvégső esetben a két kezünk, ugyanis ez utóbbival is ki tudjuk nyomni a levet a szőlőszemekből. Igaz, utána egy hétig lila kézzel mászkálnánk, a bicepszünk azonban nagyon szépen formálódna. Bízzunk abban, hogy gyümölcscentrifuga vagy passzírozó van a háztartásban, vagy a szomszédnál, esetleg a nagyinál. Kérjünk egyet kölcsön, biztos, ami biztos.

Szóval, ha eszközünk van, akkor essünk neki annak a vödörnyi szőlőnek! Mossuk meg alaposan és szemezzük le. Nyerjük ki belőle valamilyen úton-módon a levet, szűrjük át, hogy magok ne maradjanak benne. Ezt követően a szőlőlevet tegyük fel a tűzre és forraljuk fel. Az otelló például annyira édes, hogy semmi szükség nincs arra, hogy felcukrozzuk vagy édesítőszert adjunk hozzá. Amikor felforrt a szőlőlé, vegyük le alacsony lángra és előre kimosott, sterilizált üvegekbe adagoljuk. Száraz dunsztba tesszük egy-két napra, fogyasztásig pedig hűvös helyen tároljuk.

A lila szemű szőlő kiváló vasforrás, így azoknak a vérszegényeknek, akik utálják a céklalevet, tökéletes alternatíva lehet. Szőlőlé-készítésre fel!