Munkamániásként szabadságra menni maga a pokol. A munkájával függőségben lévő személy ugyanis egyetlen napra sem tud kikapcsolni, egyre feszültebbé, stresszesebbé válik. Ezt az életmódot pedig a családi és baráti kapcsolatok sínylik meg a legjobban. Azonban lehet és kell is tenni ellene.

A munkamánia hátterében egy függőséghez hasonlító tünet együttes áll. Eszerint gyakorlatilag egy csillapíthatatlan kényszert érez a munkamániás arra, hogy dolgozzon. Kifelé, a környezet számára ebből annyi látszik, hogy az illető rengeteg időt tölt a munkájával, egyáltalán nem tud ebből kikapcsolni legyen szó akár egy hétvégéről, nyaralásról vagy bármilyen szabadidős elfoglaltságról. És bár a személy nagyon sok idő tölt munkával, tevékenysége már egyáltalán nem hatékony, sőt, egy kényszeres viselkedés. Ez a fajta függőség sok mindenben hasonlít például a játékszenvedélyhez. Ott arra érez az illető kényszert, hogy játsszon és kockáztasson, itt pedig tulajdonképpen ugyanez a helyzet, csak a cselekvés a munkához társul.

A munkamániás személy a szabadság ideje alatt is dolgozik, hiszen ha nem teszi, az egy szenvedést okozó hiányállapotot vált ki nála. Jobb esetben megfogja például a laptopját és azzal megy ki a strandra, rosszabb esetben azonban ki sem mozdul a szállodai szobából. Nem élvezi vagy részt sem vesz a fakultatív programokon, nem tud pihenni, nem tud kikapcsolni, sőt, stresszessé válik attól, hogy neki mást kell csinálnia, mint ami a munkája. Ez pedig nagyon komolyan megsínyli a családi és baráti kapcsolatokat.

De mit tudunk tenni? A munkamániást meg kell tanítani kikapcsolni, meg kell tanulnia elszakadni a munkájától. Ahhoz, hogy a család élvezni tudja a nyaralást az szükséges, hogy az illető legalább egy hétvégére el tudja engedi vélt vagy valós feladatait. Ha a kétnapos pihenő valóban a kikapcsolódásról, a szabadidő eltöltéséről szól, akkor jöhet a következő lépcsőfok. Eleinte ajánlatos több, rövidebb szabadságot kivenni, így bár egy egybefüggő kéthetes tengerparti üdülésre nem tudnak elmenni, helyette kapnak kétszer egyhetest, vagy háromszor öt napost. A cél mindenképpen az legyen, hogy szabadnak érezzék magunkat. Ehhez pedig az is szükséges, hogy ne görcsöljenek rá a nyaralás minden részletére, ne törekedjenek a feszes időbeosztásokra, sokkal inkább koncentráljanak a pihenésre és a valódi kikapcsolódásra.

A munkamániások hajlamosak arra, hogy kevesebbet aludjanak a nyaralás ideje alatt, mint a hétköznapokban, ezeket az időket akarják ugyanis elcsenni arra, hogy ellenőrizzék például az e-mailjeiket. Erre megoldás lehet, ha olyan szoftvert telepít a számítógépére vagy az okostelefonjára a szabadság idejére, mely megakadályozza abban, hogy hozzáférjen a levelezőrendszeréhez vagy, hogy egyáltalán felcsatlakozzon az internetre.

A legfontosabb talán mégis az, hogy a munkamániás megértse azt, hogy szüksége van a pihenésre, hogy az a függőség, ami közte és a munkája között kialakult, az tönkre teheti nem csak az egészségét, hanem a családi életét is. Fel kell ismernie azt, hogy ha kipiheni magát, munkáját sokkal hatékonyabban és magasabb színvonalon tudja majd ellátni. És nem utolsó sorban fel kell ismernie azt is, hogy szeretteitől folyamatosan távolodik, hogy a családdal és a barátokkal való kapcsolatát javítania kell, hiszen ki tudja, mennyi időt tölthet még el velük. A szeretteinkkel eltöltött minőségi idő pedig sokkal nagyobb fizikai és érzelmi jólétet fog biztosítani számunkra, mint bármelyik munka.