Nemrégiben beszereztem egy pszichológiai könyvet, Ruby Max kötetét, amely a tudatos jelenlét módszertanáról szól. A rengeteg munka és rohanás mellett az embernek muszáj kikapcsolnia, engednie a gyeplőn. Ebben pedig a Mindfulness nagyon sokat tud segíteni.

A szerző hölgy életét egyetlen mondatban talán a munkáján keresztül lehetne bemutatni: évtizedekig tévézett, hajtotta a karrierjét, mindig többre vágyott, magasabbra akart jutni a ranglétrán, ezért még többet dolgozott és még inkább hajtotta a karrierjét. Nem csoda, hogy végül kiégett és depressziós lett. Rájött arra, hogy a stressz teszi tönkre az életét, ezért folyamatosan arra törekszik, hogy száműzze életéből.

Meglátása szerint "száz éve még senki sem halt bele a stresszbe - ezt a fogalmat mi találtuk ki, és hagytuk hogy mára irányítsa az életünket." Ha kicsit belegondolunk, tulajdonképpen igaza van, bár azért azt is tegyük hozzá, hogy a háborúk és az azt követő éhínség is egyfajta stresszforrás volt, nem is elenyésző mértékű. Tény, másfajta, mint amiről ő beszél. Na, de mi is ez a mindfulness?

A tudatos jelenlét program célja nem az, hogy törökülésben üljünk egy dombon és fél óráig csak az hagyja el a szánkat, hogy Ommmm... Sokkal inkább az, hogy megtanuljuk észlelni a gondolatainkat, az érzéseinket, hogy megélhessük és kiélvezhessük minden pillanatát az életünknek. Bár még csak a könyv felénél járok, mégis van öt dolog, amit már megtanultam Ruby Maxtól és az ő mindfulness programjától.

1. Folyamatosan teljesíteni és versengeni vágyunk, de fogalmunk sincs, miért. Fel kell ráznunk magunkat a bódulatból, le kell számolnunk a régi gondolkodásmóddal, nem szabad folyton valamin rágódnunk és aggódnunk - ideje lenne végre szó szerint észhez térnünk. Csak így tapasztalhatjuk meg az életet: nem szavak, hanem látvány, illat, hang, tapintás, ízek révén.

2. Az agyunk nem számítógép, nem áramra van szüksége, hanem pihenésre, az viszont nem jut neki. Minden Twitter-üzenet, Facebook-bejegyzés és SMS elszívja az energiánkat. Ezért felejtjük el folyton, hogy hol parkolunk.

3. Siránkozunk, hogy sosem érünk a teendőink végére, de ne feledjük: a tennivalókat mi írtuk elő saját magunknak.

4. A társadalmunk ma azt tekinti sikeres embernek, példaképnek, aki három percre sem áll meg egész nap, mert tárgyalásról ebédre, onnan edzésre, onnan megbeszélésre, onnan pedig koktélpartira rohan. A szerző szerint azonban az ilyen embereket máglyán kellene elégetni, amiért mi, többiek érdemtelennek érezzük magunkat mellettük.

5. Agyunk robotpilóta-üzemmódja lehetővé teszi, hogy bizonyos cselekvéssort a legcsekélyebb tudatos odafigyelés nélkül meg tudjuk tenni. Ez az automatavezérlés előnye: egységbe fűz számtalan különálló tevékenységet. Az árnyoldala azonban az, hogy mivel a szokások rabjai vagyunk, végül folyamatosan robotpilóta-üzemmódban maradunk és semmit sem érzékelünk magunk körül.

A könyvben számos tippet és hat hetes mindfullness programot is megtaláltok, mely segít csökkentei a stresszt és segíti a mindennapok megélését. Ha Te is beszereznéd ezt a remek kis könyvet, kattints IDE és dobd be a kosaradba!