A josta a ribiszkefélék családjába tartozik, a feketeribizli és az egres (piszke) keresztezéséből jött létre. Németországban fejlesztették ki 20. század elején, a piacon kb. a 70-es évek óta kapható.

Termése sötétlila színű, sima héjú, és szőr nélküli gyümölcs, melynek húsa zöldes színű, s apró magokat tartalmaz. Ízét tekintve mindkét ősére emlékeztet, kellemesen fanyar, útóízében kesernyés, engem valamiért az áfonyára is emlékeztet. Virágzása április első harmadában megindul, sziromlevelei lilás színűek. A bogyók a feketeribiszkénél kicsit nagyobbakra nőnek. Július közepe vége felé általában beérik.

Különösen sok C és B1, B2 vitamint tartalmaz. Savai jó hatásúak az emésztésre, antioxidánsai erősítik az immunrendszert. Könnyebben szedhető, mint a piszke, mert nem tüskések az ágai, a nagyobb méretű, dúsabb termése miatt egy-egy bokorról sokkal több gyümölcs szüretelhető le, mint a feketeribizliről. Sokan azért is szeretik, mert nem olyan savas, és nincs olyan jellegzetes sokak számára kellemetlen mellékíze, mint a köszmétének. Amint lesz kertem ültetek egy bokrot belőle, természetesen feketeáfonyával karöltve. :)

Fogyaszthatjuk frissen, eltehetjük lekvárnak vagy jam-nek, készíthetünk belőle szörpöt, limonádét is. Mi nagyon finom smootie-t dobtunk össze belőle.

Egy marék szedret, jostát és fagyasztott epret teszek a turmixba, felöntöm valamilyen növényi tejjel vagy vízzel (tehetünk hozzá 1 banánt is úgy egy kicsit édesebb), turmixoljuk és már fogyaszthatjuk is. Kiváló vitamindús italt kapunk eredményül.

Forrás: házipatika.hu